“Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt
megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért,
mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.”
(Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről)

